Gyorsan-jót-itthonról

Kisdörgicse, Sárffy ház

utinaplo — Tue, 18 Oct 2011 13:49:09 +0000

Egész nyáron nézegettük a Balaton-felvidéket, hogy hová is mehetnénk, ahol jó kis kert van, a Kiskedves is tudja nézegetni a kutyákatmacskákat, de mégis legyen benne valami különleges… Nézegettük a Villa Fiore-t Lesencetomajon, de vagy nem volt hely, vagy felújítás kezdődött… és akkor megleltem a Sárffy Uradalmi Vendégházat Kisdörgicsén! Ciki, de még nem hallottam róla korábban… A honlapon remek fotók remek hangulatot ígértek. Szuper jó hely, mehetünk! Telefon – minden szoba minden hétvégére foglalt… Nem mentünk. Illetve mentünk, de a veszprémi Baláca Panzióban aludtunk, de az egy másik bejegyzés kérdése. A kíváncsiság persze odavonzott bennünket, hogy megnézzük, milyen is ez az elérhetetlen szállás. Meglestük kívülről, tényleg ígéretes. Szeptemberben láttam, hogy kedvezőbben kínálnak szobákat teljes hétvégére, nosza legyen szeptember – telefon - minden szoba minden hétvégére foglalt… Nagynehezen kiegyeztünk az október 14.-i hétvégében… Mit mondjak, hibátlan hely! Csendesség, nyugalom, tisztaság, kulturált visszafogottság. Minden igényes, az ágyneműtől az evőeszközökig! A szobánk kis konyhát is tartalmazott, ahol minden megvolt a Kiskedves kajakészítéséhez.

Kedvencem a hajdani istálló-kocsiszínből alakult ebédlő: csúcs! Finom pillérek, gyönyörű boltozat, vonóvasak – és – egyszerű betonpadló, semmi faxni… így jó! A kandalló enyhén befűtve, a nap besüt, a kávé finom, az almás süti friss és a tulajdonos kezét dicséri, mi kell még? Legfeljebb egy kicsit keményebb matrac az ágyakba..

Hortobágy – György-nap

utinaplo — Mon, 03 May 2010 16:41:48 +0000

Jól kitalálta a Kedves, hogy György is vagyok, meg állatokat is hajtanak ki, ott a helyünk április 24-én a Hortobágyon. Azt is elterveztük, hogy egy baráti családdal megyünk és megint a tiszafüredi Balneumban fogunk lakni, ott hely azonban már nem volt. A Kedves egy ismerőse ajánlotta a szintén tiszafürediNádas Panziót, bíztunk az illető szavában, lefoglaltuk. Reggel indultunk itthonról, dél körül meg is érkeztünk a hídhoz. Délután 3 órára írták a hagyományos állatkihajtás időpontját, úgyhogy meglátogattuk az útközben kinézett Szálkahalmi tanösvényt.

Gánt – bauxitbánya

utinaplo — Mon, 31 Aug 2009 10:43:21 +0000

Egyszer már jártunk itt egy éve, de akkor felhős, színtelen idő volt. Mindenképpen vissza akartam jönni megnézni ezt a vörös világot napsütésben is. A természet szépen elkezdte visszahódítani a felhagyott bauxitbányát. A bejáratnál egy helyes kis bányamúzeumban ismerhettük meg a hazai bauxitkitermelés történetét, majd egy tanösvény mentén jártuk be a hajdani bányát.

Balatonkenese – Balatonfői Yacht Club

utinaplo — Fri, 21 Aug 2009 16:29:06 +0000

Hazafelé indultunk a Gombás-kúriából, de még volt időnk – nosza, béreljünk egy kis vitorlást pár órára. Mondjuk egy kalózt, hogy az élvezet teljes legyen. A füredi kikötőkben sajnos túl nagy hajókat kínáltak kb. 30e Ft-ért két órára. Ráadásul kapitánnyal együtt. Ez nem a mi műfajunk, úgyhogy…Kenesén is benéztünk a kikötőkbe és végül az Akarattya felőli legutolsó helyen mondták azt, hogy ha ott is alszunk, akkor bérelhetünk Kalózt. Ezaz! Jövő héten jövünk! De mi ez a hely egyáltalán, hol vagyunk? Mindegy, ha jövünk kiderül. Le is mentünk pénteken, jó korán el tudtunk indulni munka után, úgyhogy még izzasztó melegben érkeztünk Kenesére.

A kissé fennhéjázó hangzású Balatonfői Yacht Club valójában kellemes helynek bizonyult. A szobánk igényes, tiszta volt, a Balatonra nézett. A Kikötőmester normális volt, segített vízretenni a kalózt, a bérlése 3000 Ft/óra. Érdekes érzés volt az, hogy a kikötőben a helyben vitorláshelyet bérlő családok, csapatok uralták a terepet, mégis vendégként is jól éreztük magunkat. Az étterem… Este mindketten kiváló étket kaptunk, másnap délben sajna mindketten otthagytuk a koszt felét. A szálláshely pinceszintjén a szokásos szolgáltatások: szauna, pezsgőfürdő, konditerem. Kicsit hideg hangulatúra sikerült, de lehet, hogy csak azért éreztem így, mert amikor szaunázni mentem, az egész szakaszban én voltam egyedül… A személyzet mindvégig kedves és segítőkész volt. A vitorlázás pedig… Hát kérem ezzel a kicsi kalózzal mindent lehet! Izmos szél fújt mindkét napon, bár főleg a pénteki volt finom… A végére még a Kedves is élvezte, bár a kormányrudat sehogyan sem tudtam rábízni…

Balatonfüred, Gombás-kúria

utinaplo — Sun, 26 Jul 2009 16:15:46 +0000

Szombat reggel még egymást szekáltuk, hogy menjünkmárvalahovadehova… A fesztiválokat böngészve ráleltem a Tihanyi Szabadtéri Színpadra, ahol a Veszprémi Petőfi Színház előadásában, este 8:30-kor a Kakukkfészek című darab látható. OK, ez megvan, de hol aludjunk? Füreden kellene, Annabáli bevonulás forgataga, Bazsalikom vendéglő, Karolina cukrászda, satöbbi… Próbáljuk Koczor-ékat (egyszer már ott jó volt nekünk), de tele vannak. Ők ajánották a Gombás-kúriát, soha nem hallottam róla. Telefon, épp most szabadult egy szoba egy éjszakára! Indulás!…

Nekem különösen tetszett az épület, igen jómódú lehetett az eredeti építtetője, errefelé elég ritka az ilyen méretű, díszudvaros, elegáns ház. A ház műemlék, 1800 körül épülhetett, későbarokknak látszik, némi copf beütéssel.

A belső terek hangulata elég jól sikerült, a mértéktartó felújítás és a bútorok válogatása normális hozzáállásról tanúskodik. Az udvar remek adottságait a pingpongasztal helyett, mondjuk egy tavacska ingább emelné. A kétmenetes pince összenyitása a közös terekkel kiváló!

Érkezéskor a “főnök”-től kaptunk egy finom kávét, majd megmutatta a helyünket. A szobák IKEA-mintaszobák, de nagyon jól van ez így. Minden igényes, egyszerű, tiszta. Légkondi nincs, nem is kell: a kis ablakok, vastag falak hűvösen tartották a szobát a kánikula ellenére. Az árakat nézve nem lehetett panaszunk, bár a reggeliért külön kellett fizetni, viszont nem is olyan finom, mint a Koczor Pincében… Összességében remekül éreztük magunkat, jó volt az esti előadás is, a szállást pedig érdemes kipróbálni!

Lássuk, hogy értékeli a Kedves…

Hazafelé nem álltunk meg sok helyen, mindössze Alsóörsön néztünk meg egy elhanyagolt, zárvatartó vízimalmot, valamint megálltunk a kedvenc Török-háznál.

Eger – Senator-ház

utinaplo — Sun, 01 Mar 2009 21:55:19 +0000

Piszkált a Kedves, hogy menjünk el egy főtéri sétára. Hetekig nyűglődtem mígnem megmutatta a Hotel Senator-ház fotóját plusz oktatási feladataim közé is keveredett két egri téma – belelkesedtem. Szombat reggel indultunk. Reggel…? Kb 11 órára szedtük összemagunkat, mindkettőnknek sűrű hét jutott, jólesett lassan kelni. Ezúttal – szokásunkkal ellentétben – autópályát választottuk, Eger már fontosabb volt, mint az útközben fellelhető (az elmúlt két évben általunk már meglátogatott) szépségek. A “Senátor-ház”-at megtalálni könnyű volt, megközelíteni nem. A GPS rendre lezárt utcákra irányított… Telefon a hotelnek – egy kedves női hang “turn-by-turn navigation” módszerrel egy perc alatt odakísért. A helyzet tökéletes, a kis hotel a Főtér Vár felőli, meghatározó sarkán ül. 30 méter távolságban, a várfal tövében zárt parkoló várja a kocsit. A tetőtéri szobácska a Főtérre néz, egyszerű, hangulatos. A házigazdák gondosan figyeltek az érkező vendégre, azonal eligazítottak minket, hogy milyen lehetőségekel élhetünk a ház vendégeként. Éltünk is! A mini infraszauna + zuhanyzó tényleg mini volt, de élvezhető. De ezekelőtt még sétáltunk egyet a városban és a Várban is. Este úgy döntöttünk, hogy a hotelben vacsorázunk, mondhatom igen jó döntés volt! Még most is számban érzem az ízét a… minek is? Elfelejtettem, de majd a Kedvesnek eszébe jut… Mindenesetre nagyon finom volt! Este a már említett miniwellness után nagyon jót aludtunk. Ágy, ágynemű rendben. A reggelinél tudtam először megfogalmazni magamnak, hogy mi a csuda az ami vonzóvá tette a helyet: az elcsépelt “családias” hangulatnak egy olyan finom árnyalata valósul meg itt, amely kellően barátságos és hangulatos, de sehol sem válik tolakodóvá. Reggeli után megint séta a városban, megint séta a Várban. Szép fények voltak, jókat fotóztam. Tanács: kérdezd meg a nőt mielőtt felmész vele a minaret tetejébe, hogy jól meggondolta-e! Én nem kérdeztem meg, meg is lett az eredménye…

Mi ez?

utinaplo — Mon, 19 Jan 2009 11:05:39 +0000

Nakérem, a mai nappal a Kedves és én nekilátunk a segítésnek. Ha-kell-ha-nem. Sokszor megyünk ide-oda, főként itthon, általában rövid időre, egy, max két napra. Bokros teendőink közepette ennyire futja… Valamiért úgy gondoltuk, hogy ez a párnapos műfaj pont jó. Miért is? Nem idegeljük magunkat az utolsó napokon, nem unjuk meg (egymást sem), nem keveredik össze a hazaérkezést követő napon a rengeteg élmény… A többi rizsát majd a Kedves megírja… A klasszikusok modorában: ”Innetűl a barátnőm folytassa, átadom a mikrofont, hogy mondhassa” (Belga zenekar – Készülj fel a hangulatra). Bocs, Kedves, mégsem adom át a mikrofont, mert még van mondandóm. Tudni kell, hogy legalább öt blogmotort kipróbáltam és elindítottam ezt a blogot az összes helyen, majd végül a wordpress-nél maradtam. Ez kézreáll a céges honlapom miatt. Tehát a lényeg: egy másik – azóta törölt – blogtéren egy segítő szándékú hozzászóló kihagyott látnivalót hiányolt. Szeretném pontosítani a blog célját: az általunk adott napon kipróbált szálláshelyek és az általunk útbaejtett étkezési lehetőségek megemlítése, a tapasztalataink megosztása. Nem tudunk és nem is szerenénk e blog keretei között valamiféle turisztikai teljeskörűségre törekedni, a paletta kiszélesedését a hozzászólásoktól várjuk. Tehát ha valami fontosat kihagytunk, amit Te ismersz és jó szívvel ajánlod kipróbálásra, megnézésre, írd meg! NaKedves, ezután írj valamit!

Tiszafüred – jégtúra

utinaplo — Sun, 18 Jan 2009 20:24:43 +0000

Most jöttünk vissza Tiszafüredről! Pénteken, munka után elindultunk kb félnégykor, hatkor már be is vonultunk a tiszafüredi Balneum előcsarnokába. A Kedves nyert tombolán (még van ilyen?) egy kétszemélyes kétnapot még tavaly Karácsonykor, de eddig csak egyszer indultunk el majdnem… De most igen.Több kisház, egy nagyház, a kisházak finom arányú egyszerű, de igényes darabok. A nagyházról majd ír a Kedves… a szoba kellemes, tiszta, sajna nem a tóra néz. A falak kissé üresek. Az előcsarnok nem kicsi, viszont hangulatos. Az emeleti folyosón – az előcsarnokbeli kandallónak köszönhetően – enyhe füstszag van. Vacsorát, vesztünkre, két személyre rendeltük, de egy személynyitől már telelettünk. két koktél, gyertyafény ami kell… Fönt a fürdőszobában a törölközőszárító kissé lassan indult be – másnapra talált magára. Reggel nem volt víznyomás a tusban! Telefon a portára – 10 másodperc – lett víznyomás. Pech, hogy én már túl voltam a frissítő fürdőn… Nade a Kedves! Reggelire hemendex ecetera, finom a kávé. Futunk, mert mindenképpen el szeretnénk érni a Tisza-tavi jégtúrát, amit már otthon kinéztünk még múlt héten. Fotóstáska, kaja, tea, nekem váltás-zokni, a Kedvesnek három pár váltás-zokni plusz két váltás-harisnya. Még jó, hogy a papucsot elfelejtette…

Balatonfüred

utinaplo — Sat, 03 Jan 2009 16:16:58 +0000

Ritkán járunk a Balaton felé télen, de mindkettőnket csábít ez a dolog. Elhatároztuk, hogy mindjárt az év elején rápillantunk erre a gyönyörű tóra! Sok hely szóbakerült, de valahogy egyszerre egyeztünk ki Balatonfüred meglátogatásában. Szállás? Kinéztünk kellően normálisnak látszó helyet, a Silver Resort-ot. Elég jóképűnek tűnt az épület, és a szobák is kellemes igényességet ígértek. Az ünnepek között foglaltunk szobát, de csak január 2.-án (vagy 3.-án?) indultunk, a változatosság kedvéért Kecskemétről. Jól kitaláltuk, hogy Dunaföldváron ebédelünk a dunaparti Halászcsárdában… Zárva. ZÁRVA!!! Ünnepi időszakban, amikor a kecskeméti Pápics az éves hasznát összehozza halételből, itt, Dunaföldváron ez van. Egyél a benzinkúton krumplipelyhet. Sajnos valamit enni kellett, mert a Kedves nehezen viseli a vércukorhiányt és ezt, mondanom se kell, én is megérzem.

Cserébe megálltunk Simontornyán, ahol meglepődve talátunk egy nagyon finom kis váracskát. Persze ez is zárva volt, körbejártuk, nagyon kedves, meg kell nézni legközelebb. Simontornyáról kifelé hajtva, már elég éhesen kerestük a dombok között a “szecessziós kastélyszálló” címen hirdetett intézményt, de a nagy sietségben a településtábla előtt egy rendőr úrtól tudtuk megkérdezni a pontos helyét. Sajnos drága információ volt… A Fried kastély milyen?

Hm, hm… Tényleg szecessziós (szolidan), tényleg felújított (közepesen), tényleg kastély (tényleg). Ennyi. A konyha úgyszintén. Az ottdolgozókkal viszont nem volt semmi baj. Továbbálltunk. Persze Füredig ezer helyen meg kellene állni, tele van az útvonal szépségekkel, de mi ezúttal a célpontban szerettünk volna pihenni…

Megérkeztünk. Megmondom őszintén, nagyon régen voltam Balatonfüreden utoljára. Egy időben az egyik legjobb barátom tartott a hegyen nyaranta öszejövetelt, de azóta csak átutaztam. Kérem, itt új világ van! A parti sétányt éppen most újítják, a kikötő mellett én még az acéldoboz “bevásárlóközpont”-ra emlékeztem… Na jó tényleg rég jártam erre. Örömmel érzem, hogy bár januárt írunk, “balatoni” hangulatom van. Finom kis üzletek, kávézók, éttermek, bár szemben a parkoló változatlan, de néhány lépéssel odébb, a kút körül komoly városi főtér van kialakulóban! Folyt. köv…

Budajenő

utinaplo — Sun, 13 Apr 2008 14:11:59 +0000

Tavaszias vasárnap reggel, menjünk, nézzünk, üljünk a tücskök között, piknikezzünk – ha lehet kettesben… Budajenőn állítólag van egy szép kálvária és temetőkápolna… Semmit sem tudunk róla csak azt, hogy van. Szép az idő, menjünk.Budapest felől érkezve, Telki után azonnal következik. A település túlsó végén kell jobbra fordulni az utolsó (Petőfi Sándor) utcán. Festői a kálvária és az Árpád-kori templom feltárulkozása. A lépcsőkön fölsétáltunk, jópárszor körbeballagtuk a kápolnát, messzire néztünk a dombtetőről. Sajnos bemenni nem tudtunk a temetőkápolnába. Kockás pléd, tízórai… Heverésztünk egy kissé, majd a temetőben sétáltunk. A sírkert peremén nagymérvű földmunka látszott. Út, temetőbővítés? A XIX. századi német temető magárahagyott, régi sírkövei viszont e vidám napfényben életörömre biztattak…

Hazafelé menet, koradélután lévén a Kedves természetesen igen éhes lett. Benéztünk a helyi, híresnek látszó étterem kerítésén, a kert kedvünkre való volt. Megnéztük a kitett étlapot – az sajnos kevésbé: csupa “hagyományos” étek kínálkozott, mi pedig semmire sem vágytunk kevésbé, mint pörköltre, gulyásra, pulykamell ígyúgy-ra és ilyesmikre. Odébbálltunk. Végül már Budapest területén eszünkbe jutott hogy az Úttörővasút, pardon, Gyermekvasút “Szépjuhászné” állomása mellett vezet az utunk… A teraszon fogyasztottuk el az igen hosszasan elkészülő, de finom sajtos-tejfölös lángosokat. Már megint egy étterem fantasztikus és ki nem használt adottságokkal!

Végül a szomszédos kertészetben bóklásztunk, de nem volt túl rendezett, így hamarosan hazamentünk. Ennyit mára, Budajenő nagyon szép volt!

Fenyőharaszti kastély

utinaplo — Sat, 29 Mar 2008 21:53:43 +0000

Tóalmás előételnek, fenyőharaszti kastély a főfogás, vácrátóti botanikus kert a finom desszert… Ezt a bejegyzést – ígérete szerint – a Kedves írja meg. Hát, akkor lássuk csak! A fenyőharaszti kastély szintén a régi tervek között szerepelt… Ezt a bejegyzést nem most fogom megírni.

Turai kastély

utinaplo — Sat, 16 Feb 2008 18:02:42 +0000

Dermesztő hideg, szikrázó napsütés, kevés idő. Hova menjünk? Jó lenne valami elhagyatott, romantikus hely, a világtól távol – de azért Budapesthez közel! No és egy kiváló kávé elfogyasztására mindenképpen legyen mód útközben…

A turai kastélyt én még nem láttam eddig, a Kedves majd megírja ha akarja, hogy ő előző életében andalgott-e a tövében. Ilyen hidegben biztosan nem. Gyerünk. Irány Gödöllő, majd néhány ártatlan település, Valkó, Vácszentlászló, a táj hullámzik szépen. Turán van egy darab kereszteződés, ott ki is szálltunk. A lapos falu csendőreként meredt ránk a várszerűen magabiztos magtár tömbje. Az utca másik oldala felé pillantva, a fák között felvillan a kastély egy-két részlete. A kapun belépve a filmbeli Üvegtigris-t meghaladó mértékig lepusztult lakókocsiból lehetett belépőt vásárolni egy magányos úrtól. Hivatalosan csak elölről lehetett a kastélyt megnézni, a belső terek látogatható részein az előbbi úr kalauzolt végig minket. A kastély 1883-ban készült el Ybl Miklós tervei alapján. Romantikus kastély, minden centin tele történésekkel, tornyokkal kőfaragványokkal, ablakokkal, nagyon sűrű…

Az előbbi úr igen értelmesnek bizonyult, sokat mesélt a kastélybeli filmforgatásokról, az erre a célra ideépített sokmilliós díszletekről és hogy egy éjszaka hogyan étkezett a 25000 angol font értékű fotelben, színarany étkészlettel pörköltet a kutyája társaságában.

A kastélyspecialista

A kastély honlapja

Tisza-tó ősszel

utinaplo — Sat, 13 Oct 2007 07:32:41 +0000

Ezzel az utunkkal kapcsolatban még össze kell szedni a gondolatainkat… Annyi bizonyos, hogy engem lenyűgözött a Tisza-tó úgy, ahogy van. A szállásunk kissé népiesch volt, de a séta és a látvány a tavon mindenért kárpótolt… Az úgy történt, hogy egy késő őszi pénteken,munka után útnak indultunk Kunhegyesre, ahol egy általam rég kiszemelt házban szálltunk meg – két éjszakára. A ház csak a fényképeken bizonyult vonzónak, nekem kissé túlzottan népies volt, különösen a fürdőszoba és a konyha nem nyerte el tetszésünket. Sajnos az ágy, és az ágynemű sem volt olyan, amiért szívesen visszamennénk ebbe az amúgy négynapraforgós falusi szálláshelyre. Még egyre biztosan emlékszem: este rettentően hűvös volt odakinn, így sétánk is rövidre sikerült. Másnap délelőtt Kenderesen jártunk, ahol Horthy egykori kastélyát néztük meg. Maga a kastély szép volt, de számomra igazán emlékezetes a kastély előtti fasor maradt színesbe borult lombjaival. A kastélytól nem messze kedves kis házat találtunk gyönyörű fatornácokkal. A délután már a Tisza-tónál talált bennünket, ahol a Szabics kikötő okozott kellemes meglepetést. Egy finom forralt bor elfogyasztása után a Tiszavirág Ártéri Tanösvényt jártuk be, amelynek egyik állomásán még egy csónakot is elkötöttünk. Az igen erős szél miatt jócskán kellett az evezőket forgatnunk, hogy újra visszatérhessünk a partra.

Majk, Vérteskozma

utinaplo — Thu, 15 Jun 2006 21:00:10 +0000

Így kezdődött… Az első közös kirándulásunkra 2006 nyarán indultunk. Rövid tervezés után döntöttünk úgy, hogy kirúgunk a hámból: szabadságot vettünk ki egy kora nyári csütörtökre. Reggel a kosárba tojáskrémes szendvics került sült baconnal, meg paradicsommal, desszertként a kedvenc epres-tejfölös-babapiskótás-ötpercalattelkészítősfinomság szolgált. Az azóta kirándulásaink alkalmával elhagyhatatlanná avanzsált piros kockás pléddel és nyitott tetejű autónkkal Majk felé vettünk az útirányt. A kamalduli remeteség jobb sorsa érdemes, felejthetetlen élményt a negyedóránként a Vértest zajjal betöltő órája hagyott bennünk, többek között… Délután jót sétáltunk Vérteskozma tündéri házai és igényesen kialakított kertjei között, az este pedig Lovasberényben ért bennünket. Mintha most lett volna! A Kedves persze kissé másképp ír… Én úgy mesélném, hogy: láttam Rajta, hogy rá van kattanva a kabriómra, plusz a majki épületegyüttest már régen meg akartam nézni, ígyaztán minden összeállt, irány a Vértes. Különben Majkot tényleg látni kell! A belső terek is érdekesek, főleg a remetelakok sajátosak, a belső terek és a saját kert tényleg az egész világot jelenthette az illetőnek… Vérteskozmát visszafelé tekintettük meg – a Kedves tanácsára. Ám e szépséges faluról a beszámoló a Kedves szavaival az igazi…