Dermesztő hideg, szikrázó napsütés, kevés idő. Hova menjünk? Jó lenne valami elhagyatott, romantikus hely, a világtól távol – de azért Budapesthez közel! No és egy kiváló kávé elfogyasztására mindenképpen legyen mód útközben…
A turai kastélyt én még nem láttam eddig, a Kedves majd megírja ha akarja, hogy ő előző életében andalgott-e a tövében. Ilyen hidegben biztosan nem. Gyerünk. Irány Gödöllő, majd néhány ártatlan település, Valkó, Vácszentlászló, a táj hullámzik szépen. Turán van egy darab kereszteződés, ott ki is szálltunk. A lapos falu csendőreként meredt ránk a várszerűen magabiztos magtár tömbje. Az utca másik oldala felé pillantva, a fák között felvillan a kastély egy-két részlete. A kapun belépve a filmbeli Üvegtigris-t meghaladó mértékig lepusztult lakókocsiból lehetett belépőt vásárolni egy magányos úrtól. Hivatalosan csak elölről lehetett a kastélyt megnézni, a belső terek látogatható részein az előbbi úr kalauzolt végig minket. A kastély 1883-ban készült el Ybl Miklós tervei alapján. Romantikus kastély, minden centin tele történésekkel, tornyokkal kőfaragványokkal, ablakokkal, nagyon sűrű…
Az előbbi úr igen értelmesnek bizonyult, sokat mesélt a kastélybeli filmforgatásokról, az erre a célra ideépített sokmilliós díszletekről és hogy egy éjszaka hogyan étkezett a 25000 angol font értékű fotelben, színarany étkészlettel pörköltet a kutyája társaságában.
