Ezzel az utunkkal kapcsolatban még össze kell szedni a gondolatainkat… Annyi bizonyos, hogy engem lenyűgözött a Tisza-tó úgy, ahogy van. A szállásunk kissé népiesch volt, de a séta és a látvány a tavon mindenért kárpótolt… Az úgy történt, hogy egy késő őszi pénteken,munka után útnak indultunk Kunhegyesre, ahol egy általam rég kiszemelt házban szálltunk meg – két éjszakára. A ház csak a fényképeken bizonyult vonzónak, nekem kissé túlzottan népies volt, különösen a fürdőszoba és a konyha nem nyerte el tetszésünket. Sajnos az ágy, és az ágynemű sem volt olyan, amiért szívesen visszamennénk ebbe az amúgy négynapraforgós falusi szálláshelyre. Még egyre biztosan emlékszem: este rettentően hűvös volt odakinn, így sétánk is rövidre sikerült. Másnap délelőtt Kenderesen jártunk, ahol Horthy egykori kastélyát néztük meg. Maga a kastély szép volt, de számomra igazán emlékezetes a kastély előtti fasor maradt színesbe borult lombjaival. A kastélytól nem messze kedves kis házat találtunk gyönyörű fatornácokkal. A délután már a Tisza-tónál talált bennünket, ahol a Szabics kikötő okozott kellemes meglepetést. Egy finom forralt bor elfogyasztása után a Tiszavirág Ártéri Tanösvényt jártuk be, amelynek egyik állomásán még egy csónakot is elkötöttünk. Az igen erős szél miatt jócskán kellett az evezőket forgatnunk, hogy újra visszatérhessünk a partra.
