Majk, Vérteskozma

Így kezdődött… Az első közös kirándulásunkra 2006 nyarán indultunk. Rövid tervezés után döntöttünk úgy, hogy kirúgunk a hámból: szabadságot vettünk ki egy kora nyári csütörtökre. Reggel a kosárba tojáskrémes szendvics került sült baconnal, meg paradicsommal, desszertként a kedvenc epres-tejfölös-babapiskótás-ötpercalattelkészítősfinomság szolgált. Az azóta kirándulásaink alkalmával elhagyhatatlanná avanzsált piros kockás pléddel és nyitott tetejű autónkkal Majk felé vettünk az útirányt. A kamalduli remeteség jobb sorsa érdemes, felejthetetlen élményt a negyedóránként a Vértest zajjal betöltő órája hagyott bennünk, többek között… Délután jót sétáltunk Vérteskozma tündéri házai és igényesen kialakított kertjei között, az este pedig Lovasberényben ért bennünket. Mintha most lett volna! A Kedves persze kissé másképp ír… Én úgy mesélném, hogy: láttam Rajta, hogy rá van kattanva a kabriómra, plusz  a majki épületegyüttest már régen meg akartam nézni, ígyaztán minden összeállt, irány a Vértes. Különben Majkot tényleg látni kell! A belső terek is érdekesek, főleg a remetelakok sajátosak, a belső terek és a saját kert tényleg az egész világot jelenthette az illetőnek… Vérteskozmát visszafelé tekintettük meg – a Kedves tanácsára. Ám e szépséges faluról a beszámoló a Kedves szavaival az igazi…